Prágai nevezetességek és látnivalók

Történelméből fakadóan Prága építészeti, kulturális, vallási emlékek, látnivalók sokaságát vonultatja fel, melybe napjainkban a modern kor egy-két mementója is besorolható. A várost alkotó negyedeknek külön-külön hangulata, történelme van, ennek megfelelően egyenként is érdemes megvizsgálni őket. 1992 óta Prága történelmi belvárosa a Világörökség része.

PRÁGA MAGYAR VONATKOZÁSÚ NEVEZETESSÉGEI

Óváros (Staré Město)

Területén a 10. század elején apró, szétszórt települések keletkeztek, melyek fejlődését három főútvonal segítette elő, az utak mentén bajor kereskedők telepedtek le. Itt találtak menedéket az idegenből érkezett kereskedők, a királyi udvar piac-udvara az ő számukra volt fenntartva. A piac körüli telepek egyetlen községgé egyesültek, s ekkor emelték a városfalakat is, majd az egész negyed városi rangot kapott a királytól. A terület a 15. században érte el fejlődése fénypontját. A huszita mozgalomban a kelyhesek központja volt. 1784-ben az egységes Prága központja. Jókai szerint „egyetlen nagyszabású múzeum”.

A prágai Óváros (cseh nyelven Staré Město) Prága közepén helyezkedik el, a cseh főváros legrégebbi része. A városrész a Hradzsinnal és a Kisoldallal szemben, a Moldva kanyarulatában fekszik. Területe 1,29 km2, lakóinak száma a 2001-es népszámláláskor 10 531 volt.

Története
A 10. század elején a Moldva gázlóinak közelében apró települések alakultak ki, az átkelőhelyek egyik a mai Károly híd helyén volt. A 11. században az utak mellett bajor kereskedők telepedtek le, Týnben létrejött a cseh fejedelmi, majd királyi udvar, az apró települések gyorsan összenőttek, I. Vencel idején a beépített területek túlnőttek már a városfalon, és hivatalosan is önálló várossá, a középkori Európa egyik legfontosabb városává fejlődött az Óváros.

A román kori épületek két-három méterrel a mai utcák szintje alatt álltak, ezért a Moldva gyakran elöntötte őket. A területet a 13. század végén elkezdték feltölteni, az utcák egyre mmagasabbra kerültek, így a román kori épületek földszintjei apránként a gótikus házak pincéivé alakultak. A bástyafalak mentén ekkor már mély védőárok húzódott; ennek vonala a mai belső körút: a Národní třída, a Na příkopě és a Revoluční třída. Az Óváros létrehozása, 1784 óta Prága része.

A mai Óváros Prága I. kerületének része, a cseh főváros egyik leghangulatosabb, legtöbb látnivalót kínáló negyede.

Nevezetességei
A városrész századokon át és ma is fennálló fontos szerepe a negyed építészetében is visszaköszön, a 13. századtól a 20. századig majd minden kor képviselteti magát. A városrész 1971 óta műemléki terület. A negyed központja az Óvárosi tér, melynek alakját 1230 körül határozta meg I. Vencel cseh király. A teret gótikus, reneszánsz és barokk épületek veszik körül.

Itt található a Óvárosi városháza a világhírű Orlojjal, itt áll Tycho Brahe nyughelye, a Týn-templom, a Szent Miklós-templom és a rokokó stílusú Goltz-Kinský-palota, amik gimnáziummá alakítottak. Ide járt többek között Franz Kafka is.

Az Óváros zegzugos, udvarokkal, átjárókkal tarkított utcarengetegében van a Betlehem-kápolna, ahol Husz János tanított és prédikált, valamint a szecessziós, Smetanáról elnevezett koncertteremnek helyt adó Vigadó (Obecni Dům).

A városrész keleti végén álló Lőportoronytól (Prašná Brána) indult egykor a koronázási menet, hogy aztán az Óvároson és az azt a Moldva túlparti negyedekkel összekötő Károly hídon áthaladva érje el a Kisoldalt, majd a Hradzsint.

Az építészeti és történelmi emlékeken túl az Óváros hangulata a színházaknak, pantominosoknak, éttermeknek, élénk éjszakai életének köszönhetően is egyedülálló látnivaló.

A látnivalók :
A köztéri szobrok közül a legjelentősebb Husz János emlékműve.

Templomok
Szent Jakab-templom,
Týn előtt Szűz Mária-templom,
Szent Miklós-templom,
Szent Gál-templom,
Szent Egyed-templom,
Falhoz épült Szent Márton-templom,
Betlehem-kápolna.

Nevezetes épületek
Lőportorony,
Rendezvények háza (Reprezentációs ház),
Karolinum,
Óvárosi városháza,
Két Arany Medve-ház,
Klementinum,
Clam-Gallas-palota,
Kinský-palota,
Kunštat urainak palotája.

Josefov

Josefov, más néven Zsidóváros az Óvároshoz kapcsolódó városrész. A negyedet a Pařížská utca osztja két részre. Az elnevezést II. József császárról kapta, annak toleranciáját és liberális szellemiségét tisztelték meg vele. Zsidók a 10. század óta élnek Prágában, a 16. században egy ideig a keleti zsidók és a nyugati, Spanyolországból kimenekült szefárdok találkozóhelye lett a városnak e negyede. Legfontosabb épületei, emlékei: Maisel-zsinagóga, Pinkász-zsinagóga, Régi-új zsinagóga, Magas zsinagóga az Állami Zsidó Múzeummal, Klausz-zsinagóga, Spanyol zsinagóga, Franz Kafka szülőháza, Zsidó Tanácsháza, Régi zsidó temető, az Iparművészeti Múzeum (UPM), és kissé északnyugat felé a Szent Ágnes-kolostor.

Josefov a prágai óvároshoz szorosan kapcsolódó, elsősorban zsidó gyökereiről ismert városrész. A mindössze 9 hektár területű, 2000 lakosú negyed múltját zászlaja ma is kifejezi. A vörös alapon sárga Dávid-csillagot ábrázoló lobogót 1357-ben a német-római császárként IV. Károlyként ismert I. Károly cseh király adományozta a prágai zsidó közösségnek. A zászlóban szereplő jelkép zsidó közösséget reprezentáló használatát gyakran említik, mint első hasonló esetet a történelemben.

Története
Az első zsidó telepesek már Prága kialakulásának kezdetén, a 10. század kezdetén megjelentek a későbbi főváros környékén. A zsidók egy része nyugatról érkezett, más csoportjaik pedig a Bizánci birodalomból. A két csoport eleinte egymáshoz közel, de külön települt le: a nyugati zsidók a későbbi Régi-új zsinagóga környékén, a bizánciak a Régi iskola (Alte Schul) környékén — ennek helyén ma a Spanyol zsinagóga áll.

A keresztényeket itt is többször sikeresen bujtogatták a zsidók ellen: az első pogrom (1096) után a két közösség összeolvadt, és a mai Josefov területén kialakult az első, fallal körülvett gettó. A zsidók megítélése erősen hullámzott; a törvények egészen 1848-ig megkülönböztették őket az ország egyéb vallású lakosaitól. 1262-ben II. Ottokár Statuta Judaeorum rendeletében önkormányzati jogokat adott a prágai zsidóknak, de továbbra is rendszeresen gyújtogatással, kutak mérgezésével és rituális gyilkosságokkal vádolták meg őket. A legnagyobb pogrom 1389 húsvétján volt, amikor mintegy 3000 prágai zsidót mészároltak le.

A 16. században megalázó megkülönböztetésként a zsidóknak sárga szégyenfoltot kellett viselniük ruhájukon. A negyed fejlődése ennek ellenére töretlen volt, és a század végén érte el csúcspontját. Mordecai Maisel polgármester pénzügyminiszter lett, s pénzével és kapcsolataival elősegítette a városrész fejlődését. A kultúra ugyancsak fejlődött, talmudtudósok, csillagászok, krónikaírók kerültek ki a gettó falai közül, többek között David Gans, Avigdor Karo, Josef del Medigo. Löw rabbi ugyancsak ekkoriban teremtette a Gólemet a legendák szerint.

A gettó utcái az átépítés előttII. József tiszteletére, aki türelmi rendeletében a zsidók helyzetét is rendezte; a hátrányos megkülönböztetések legtöbbjét eltörölte. Emlékére 1850-ben az addig Zsidóvárosnak (Židovské město) nevezett települést Josefovra nevezték át – ugyanebben az évben közigazgaásilag is Prága részévé tették. 1893 és 1913 között főleg egészségügyi megfontolásokból a túzsúfolt, jó részt komfprt nélküli házakból álló negyed nagy részét lerombolták, majd párizsi mintára újraépítették. Ennek emlékét őrzi nevében a Párizsi utca (Pařížská), Prága egyik legelegánsabb utcája is. Az egykori városból mára mindössze a régi városháza, hat zsinagóga és a temető maradt meg: elhinni is nehéz, hogy egykor 180 000 ember élt itt.

A második világháború alatt a náci megszállók a területen egyfajta kiállítást szerettek volna berendezni, „egy kihalt faj egzotikus múzeumát”, ahol az Európa egészéből összerabolt zsidó ereklyéket mutatták volna be. A prágai zsidó közösség szinte teljes egészében elpusztult a megszállás eredményeként: ma mindössze 2000 zsidó él Prágában.

A megmaradt zsidó emlékeket az Állami Zsidó Múzeum tartja fenn; többségükben a prágai zsidóság múltját és életmódját ismertető kiállításokat rendeztek be. Az egyetlen kivétel a Régi-új zsinagóga, ami a prágai zsidó közösség tulajdona maradt, és jelenleg is használják (következésképpen oda külön kell jegyet venni, míg a múzeum kiállításait közös jeggyel tekinthetjük meg).

Nevezetességek
Franz Kafka szülőháza;
Régi-új zsinagóga,
Az Állami Zsidó Múzeum részei:
Maisel-zsinagóga,
Pinkász-zsinagóga,
Magas zsinagóga,
Klausz-zsinagóga,
Spanyol zsinagóga,
Zsidó Tanácsháza,
Régi zsidó temető;
Iparművészeti Múzeum (UPM);
Szent Ágnes-kolostor
Szentlélek-templom;
Szent Simon és Júdás-templom;
Szent Castullus-templom.

Újváros (Nové Město)

A IV. Károly császár által alapított városrész 1348-ban született. Központja a Vencel tér, több történelmi esemény színtere, ezt zárja le déli irányból a Nemzeti Múzeum palotaszerű épülettömbje. Jeles emléke még e városrésznek a Rendezvények háza (Reprezentációs ház), a Nemzeti Színház és az újvárosi városháza. Figyelemre méltó modern alkotás Frank Gehry Fred and Ginger becenévvel illetett üvegpalotája a Moldva partján, Václav Havel egykori lakhelyének közelében.

A prágai Újváros egyike a Prágát létrehozó négy városrésznek, egyben a legfiatalabb is közöttük. A negyedet 1348-ban hozta létre IV. Károly cseh király, közigazgatásilag független településként, az Óvárostól délre. Az új városrész falai mintegy 7,5 km2-t öleltek körbe, a területnek azonban csak a harmadát építették be. A negyedben 1378-ban 40 000 ember lakott.

Napjainkban az Újvároson Prága 1., 2. és 8. kerülete osztozik; 2001-ben 28 113 lakosa volt. A máig Újvárosnak nevezett rész területe 3,34 km2.

A negyed központja évszázadok óta a Vencel-tér, ami nemcsak építészeti egységéről, de történelmi szerepéről is híres. 1968-ban és 1989-ben ez volt a prágai tüntetések egyik legfontosabb színhelye, itt gyújtotta fel magát Jan Palach, itt szónokolt Václav Havel.

Nevezetességei

Vencel-tér, több történelmi esemény színtere,
Nemzeti Múzeum,
Rendezvények háza (Reprezentációs ház),
Nemzeti Színház,
Újvárosi Városháza,
Táncoló ház vagy Fred and Ginger (O'Gehry).

Hradzsin-negyed (Hradčany)

A tulajdonképpeni várnegyed. Látnivalói a barokk kapun bejutva, ahol Szent Norbert szobra áll: Szent Rókus-templom, Strahovi Kolostor, Loretói Szűz Mária-templom, Černín-palota, Hradzsin tér, Érseki palota, Schwarzenberg-palota és Sarm-palota (szemben), Toscanai Palota vagy Külügyminisztérium, Martinic-palota, Sternberg-palota a Nemzeti Galériával, Hradzsin (maga a Vár) a Szent Vitus székesegyházzal és a Királyi Palotával, a Szent György-bazilikával és kolostorral, az Arany utcácskával és a Daliborka toronnyal. A vár kertek sorával egészül ki. Szintén a Hradzsinban látható a 14. században élt és alkotott Kolozsvári-testvérek egyetlen megmaradt szobra, amely Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja (a szobornak vannak másolatai Budapesten és Kolozsváron).

A Hradzsin (csehül: Hradčany) Prága egyik történelmi negyede:

tágabb értelemben a Várnegyed, egyike a Prágát 1784-ben létrehozó négy városrésznek. A Moldva bal partján, a Kisoldal feletti dombon, a vártól északra és nyugatra elhelyezkedő, 151,47 ha területű negyed lakossága 2001-ben 2313 volt. A városrész jelenleg az 1. és a 6. kerülethez tartozik.
A történelmi nevezetességek mellett a csodálatos kilátás is a turisták egyik legfontosabb prágai célpontjává teszi. a Loreto-kápolna és számos kevésbé ismert klasszicista és barokk épület. A negyed egyben az ország közigazgatási központja is; itt van a cseh parlament alsó- és felsőháza, valamint az elnöki palota.

A szűkebb és használatosabb értelemben a vár és a Hradzsin két külön városrész; a Hradzsin a vártól északra és nyugatra terül el. A vár már a 9. században állt, a zömmel a szolgaszemélyzet lakhelyeiből álló Hradzsin csak 1320-ban alakult ki és kapott nevet.

Kialakulása, fejlődése
A Vár környékén 1320 táján telepített le jobbágyokat Luxemburgi János (1310–1346) várnagya, Dubái Berka, hogy mindenféle szolgamunkákat lássanak el a vár és lakói számára, emellett műveljék a földet, gondozzák az állatokat, őrködjenek stb. (a hradčany szó várnépet jelent). Éppen ezért a Hradzsint sokáig a várnagy (Burggraf) igazgatta.

János fia, IV. Károly (1346–1378) jelentősen megnagyobbíttatta és megerősíttette a negyedet.

A jobbágyvároskát évszázadokon át mély sáncárok választotta el a vártól: a két városrészt csak híd kötötte össze.

Az 1541. évi tűzvészben szinte az egész negyed leégett, és újjá kellett építeni. Az előkelők ekkortájt kezdték felvásárolni a Hradzsin tér és a vár közötti részeket, amiktől elkülönült a Hradzsin tértől nyugatra kialakuló, Új világnak (Nový svět) nevezett új szegénynegyed. Ezt a nevet ma az egykori negyed egyetlen, ódon hangulatú utcácskája viseli, restaurált műemlékházakkal.

1598-ban II. Rudolf adta meg Hradzsinnak a szabad királyi város rangot. 1784-ben a négy részből egyesített Prága része lett.

Nevezetességei

Hradzsin tér
Érseki palota
Schwarzenberg-palota
Sarm-palota
Toszkánai Palota (Külügyminisztérium)
Martinic-palota
Sternberg-palota a Nemzeti Galériával
Nepomuki Szent János temploma
Új Világ utca
Szent Norbert szobra
Szent Rókus-templom
Strahovi kolostor
Loretói Szűz Mária-templom
Černín-palota
Hradzsini városháza
Hrzán-palota

Kisoldal (Malá Strana)

Az Óvárossal szemben, a Moldva túlpartján fekvő városrész, ahová a Károly hídon át juthatunk el a legkönnyebben. Itt tekinthetjük meg a barokk építészet legszebb prágai remekeit. Épületei a 18. század óta változatlanul maradtak fenn. Zegzugos utcái középkori nyomvonal mentén alakultak ki. Itt áll a két prágai Szent Miklós-templom egyike, a Szent Tamás-templom, a Wallenstein-palota, a Lichtenstein-palota, s itt található a hangulatos Kisoldali tér. A német nagykövetség a Lobkovitz-palotában, az olasz követség pedig a Thun-Hohenstein-palotában kapott helyet. A kisoldali Petřin-hegyre (magyarul: Lőrinc-hegy, de ezt kevésbé használják) sikló visz fel, itt áll az Éhségfal, a Csillagvizsgáló és egy kilátó.

A Kisoldal (csehül: Malá Strana) a cseh főváros egyik történelmi, Prága 1784-es létrehozásában résztvevő városrésze. Nevét elhelyezkedése után kapta, a Vltava bal partján, a Hradzsin tövében fekvő negyed a területileg és népességileg nagyobb Óvárossal és Újvárossal szemközt helyezkedik el, előbbivel a Károly híd keresztül tartva a kapcsolatot.

A negyed területe 137,28 ha, lakosainak száma 2001-ben 6809 volt.

A városrész a 10. század környékén kezdett benépesülni, hivatalosan II. Ottokár nyílvánította önálló településsé 1257-ben. A középkorban a német telepesek legfontosabb Prágán belüli lakhelye lett. A barokk idők alatt sorra épültek a negyedben a nemesi paloták, a városrész képét nagyrészt ma is ezek határozzák meg, egységes városképet alkotva. A negyed központja a Kisoldali tér, a rajta elhelyezkedő Szent Miklós templom a barokk templomépítészet remeke.

Ma a negyed egyszerre kormányzati központ (itt található a cseh parlament alsó- és felsőháza, több minisztérium és nagykövetség), valamint a turisták kedvenc célpontja. Utóbbit elősegíti az is, hogy a pihenő-sétáló zöld negyedek, a Kampa, és a Petřín-hegy egyaránt itt helyezkedik el.

A városrész híres szülöttei közé tartozik Jan Neruda, akinek nevét, és itteni munkásságát utca őrzi.